A kelta évkör egy ősi időmérési rendszer, amely a természet ciklikus változásait követi, és szorosan összefonódik a kelta mitológia és vallás elemeivel. Ez a rendszer nem csupán az idő múlását jelzi, hanem a természeti és emberi élet összhangját is tükrözi, amely a kelták számára rendkívül fontos volt. A kelta évkör a természet megújulását, a fák életciklusát, és az évszakok változásait ünnepli, miközben mély spirituális jelentéssel bír. A kelta vallásban a természet tisztelete és az élet ciklikus mivolta állt a középpontban. A druidák, akik a papság és a tanítók szerepét töltötték be, a természet és az istenek közvetítőiként szolgáltak. A kelták hitvilágában a lélekvándorlás, a termékenység, és a természeti jelenségek okainak keresése voltak a fő témák.

Az évkör fontos ünnepei közé tartozott a Beltane, amely a tavasz és a természet teljes kivirágzását ünnepelte május elején, májusfa állítással és máglyagyújtással, mint a termékenység szimbólumával. A kelta kalendárium szerint az év októberben ér véget a bodzával, és novemberben az ezüstnyírrel kezdődik, amely az újrakezdés és a magvak elhagyásának időszakát jelzi.

A kelta fanaptár az év minden hónapjára egy vagy több fát nevez meg, amelyek az adott időszak valamilyen jellegzetességét hordozzák, és megjelenítik a természetben éppen zajló változásokat. A fákhoz kapcsolódó metaforák a bölcsesség tizenkét különböző arcát mutatják meg, és az évszakok változásában állandóan új köntösbe öltöző Életfát szimbolizálják.

A kelta évkör tehát nem csupán egy időmérési eszköz, hanem egy gazdag kulturális és spirituális örökség, amely ma is inspirálja az embereket. A természet és az emberi lélek összhangjának megértése, a fák és az évszakok változásainak megünneplése, és a régi hagyományok modern korban való ápolása mind részei ennek a lenyűgöző kelta világnak. Fedezzük fel együtt a kelta évkör titkait, és merüljünk el az ősi bölcsességben, amely ma is érvényes tanulságokkal szolgálhat számunkra!