A Jack-O-Lantern történet az ír folklórból származik, és az eredeti messze volt a ma ismert aranyos barátságos Halloween dekorációtól!
A mai Halloween vigyorgó tökeitől távol eső Jack-o-Lantern lámpás eredeti folklórváltozata, amelyet az ír mítosz Jack O’lanternjéről neveztek el, valójában meglehetősen félelmetes volt! Fehér karórépából vagy céklából faragták ezeket, nem pedig ünnepi narancssárga tökökből.
Következzen egy mese a fukar, gonosz Jackről, és arról, hogyan járt túl az Ördög eszén.
Egyszer régen, réges-régen élt egy csavargó, egy kovács. Naphosszat a kocsmában ült, egyik pohár ital követte a másikat. Történt egy nap, hogy ez a csavargó, akit nevezzünk Jacknek, a kocsmából távozóban találkozott egy misztikus idegennel.
Szervusz, Jack! – szólt az idegen, ahogy meglátta a férfit.
Jack megtorpant, körbenézett, nem tudta, hogy képzelete tréfál-e vele. Abban a pillanatban, ahogy a sötét alak szemébe nézett, ismeretlen, nyomasztó érzés kerítette hatalmába. Kis szünet után csak ennyit tudott válaszként kipréselni magából:
Ki? – Ebben a pillanatban már pontosan tudta, kivel áll szemben, és azt is, hogy nem állhat valami jól a szénája. Némi töprengés után érkezett a válasz.
Nem te vagy Zsugori Jack?
Jacknek szerencsére megvolt a magához való esze. Gyorsan furfangos tervet eszelt ki.
Nem igazán kedvelem ezt a nevet, de igen, mondhatjuk, hogy én vagyok.- vágta oda – Te…, mégis ki vagy?
Az idegen lenézett patáira, szőrös lábaira, vissza Jack-re, és vörös kezeivel végigsimított szarvain.
Én???.. – egyszerűen nem értette ezt a reakciót. Még sosem tapasztalta, hogy valaki ne ismerte volna fel őt, a Pokol urát, az Ördögöt. – Őszintén, szerinted, mégis ki lennék?!
Jól van, ez tényleg nem bonyolult. De mit akarsz? – ideges volt. Tudta, hogy nincs sok esélye menekülésre.
A lelkedért jöttem. – bökte ki az Ördög látogatásának okát. – Szóval most velem kell jönnöd!
Jack tudta, hogy nem mondhat egyszerűen nemet az Ördögnek, valahogyan ki kell cseleznie őt.
Rendben.
Rendben??? – értetlenül állt az Ördög. – Nem is ellenkezel?
Nem, elfogadom a sorsomat. De előtte ihatnánk még pár italt? Csupán búcsúzásként.
Az Ördögnek nem volt baja az ötlettel, neki is jól esett egy kis szórakozás. Az éjszaka végén, amikor a két idegen már sok-sok pohár aljára eljutott, Jack így szólt.
Ördög koma! Sajnos elfogyott minden pénzem, de tudod mit? Változz át pénzérmévé. Fizetek veled, elszaladok, és amikor már a kocsmától jó messze járok, változz vissza, és gyere utánam!
Az Ördögnek ezzel az ötlettel sem volt gondja, hamar belegyezett a csínybe. Ez a pár perc már úgysem számít, legalább mulatnak még egy jót. A megbeszéltek szerint át is változott, pár pillanat múlva már csak egy apró ezüstpénz hevert ott, ahol addig ült. Jack megragadta a pénzt, és zsebébe rejtette, bicskája és ezüst keresztje mellé, és kiszaladt a kocsmából. Az Ördög rájött, hogy őt bizony átverték.
Jack! Jack! A pokolba hát, túljártál az eszemen. Engedj szabadon! Bármit megteszek, csak engedj el!
De akkor meg kell ígérned, hogy békén hagysz! – Jack úgy érezte, közel a szabadság.- Legalább jövő évig. Adj nekem még egy évet!
Legyen hát úgy! – egyezett bele.
Jack kivette az érmét a zsebéből, ledobta a földre, majd egy szempillantás múlva újra előtte állt az Ördög. Kezet ráztak, és búcsút mondtak egymásnak egy évre.
Telt-múlt az idő, szépen lassan letelt a megbeszélt nyugalmi időszak. Az Ördög ígéretéhez híven vissza is tért Jackhez.
Szép napot, Öreg barátom! – köszönt, amint megtalálta a ravasz csavargót, pont ott, a kocsma előtt, ahol egy éve elváltak.
Ki? – tréfált Jack.
Ne gyere nekem megint ezzel! – válaszolt ingerülten, de kissé szórakozottan az Ördög. – Letelt az egy év, nem zargattalak. Én is tartottam a szavam, most te jössz!
Jack most sem akarta könnyen adni magát, de nem jutott eszébe olyan meglepő csel, mint korábban. Épp csak elindultak volna, amikor meglátott egy almafát, és így szólt.
Csak egy kívánságom hadd legyen még! – könyörgött Jack.
Legyen, de meg ne próbálj átverni! – figyelmeztette az Ördög.- Mit óhajtasz?
Egy utolsó vacsorám lehetne még?
Felőlem aztán. És mit ennél?
A kedvenc almámból csak egy harapás is elég lenne. Ott terem, azon a fán. – mutatott Jack egy hatalmas, terebélyes lombkoronájú almafára.
Azon nincs is alma! – rökönyödött meg az Ördög.
Egy alma még van rajta. Ott, ni!
Az Ördög hunyorított, és meglátta azt az egy almát, fenn a fa tetején, a legmagasabb ág legmagasabb pontján.
Hát akkor menj! Hozd le! – mondta.
Ó, hát én oda nem merek felmenni! Félek a magasban. – színlelt aggodalmat Jack.
Akkor mégis hogy tervezed megenni?
Lehoznád Te nekem?
Hozza a halál! Ha kell, szerezd meg!
Kis győzködés hatására az Ördög végül mégis beadta a derekát, elkezdett felmászni a fára. Amint felért a legmagasabb ág legmagasabb pontjára, Jack elővette bicskáját a zsebéből, és belevésett egy keresztet a fa törzsébe.
Jack! Jack! A pokolba hát, újra túljártál az eszemen. Engedj szabadon! Bármit megteszek, csak engedj le!
De akkor meg kell ígérned, hogy békén hagysz! – Jack úgy érezte, megint sikerül megmenekülnie.- Adj nekem még egy évtizedet!
Legyen hát úgy! – egyezett bele az Ördög.
Jack leengedte a fáról, kezet ráztak, és búcsút mondtak egymásnak tíz évre.
Telt-múlt az idő, ám az évtized lejárta előtt nem sokkal Jack meghalt. Ezután sem volt azonban könnyű dolga. Megérkezett a Mennyország kapujához, ám Szent Péter nem akarta őt beengedni bűnös élete, iszákossága miatt. Elment hát a Pokolba.
Szervusz, Öreg barátom! – köszöntötte az Ördögöt.
Jack! No lám, hát nem engedtek át a Mennyország kapuján. Márpedig arról szó sem lehet, hogy ide gyere, többé nem kell a lelked! Nem egy, de két alkalommal is túljártál az eszemen. – Az Ördög igazán haragos volt. – De most, Te fogsz pórul járni! Az idők végezetéig kell céltalanul bolyonganod, sehol nem fogod magad igazán otthon érezni! – kiabálta, és már csapta volna be a Pokol ajtaját, amikor Jack betéve a lábát az ajtófélfába, szomorúan megszólalt.
Csak egy kérésem hadd legyen még! Kérlek, szánj meg valamivel, ami fényt ad, hogy lássam utam, lássam, merre megyek.
Nesze! – mondta az Ördög, miközben egy darab izzó szenet vágott szegény csavargóhoz. – Most pedig, tűnj el innen!
Jack útnak indult hát végtelen és céltalan utazására, ám csak ekkor vette észre, mennyire égeti tenyerét az izzó szén. Felkapott egy útjába kerülő tarlórépát, kivájta belsejét, kilyuggatta oldalát, és lámpásként használva a mai napig azzal kíséri az eltévedt lelkeket Mindenszentek (Halloween) éjszakáján.